Rég reklamáltam, de nem is nagyon olvastam az Origo frissen felmagasztalt gasztrotündérének förmedvényeit mostanság.

Elkövettem a hibát, hogy ma betekintettem, fejlődnek-e már a gyerekek.

Háááát ....

Kezdjük mindjárt a Rostos Ribizliszörpnél . Az alapanyag listán valamiért valami (link) van a ribizli mellett. Mi lett volna, ha kihagyja az írója (hamár kitölteni nem volt képes?)

Ennél már csak a Ribizlilekvár szebb: Elsősorban a copy/paste tökéletes mintapéldája: végy egy általad már szarul megírt receptet, és másold át egy másik cím alá. Cseréld ki az utolsó mondatot és BINGÓ - van egy újabb cikk amit felrakhatsz. Az egyszer biztos, hogy ezt a második receptet az írója sohasem készítette el, mert egy órás főzéstől a ribizliszörp még soha nem vált ribizlilekvárrá - miután a pektinhordozó héjat és magokat még az elején kiszűrte belőle!

Gondoltam a korianderes ribizlizselé legalább valami érdekes dolog lesz. Sajna ismét tévedtem. A módszer a Ribizlilekváré - csak másoljunk, értelmetlenül és gondolkodás nélkül. Az alapanyaglistába persze teszünk további sajtóhibát is - ezzel lehet pukkasztani az olvasót. Majd - abban a hitben, hogyha a felére süríti az átpasszírozott levet, akkor abból zselé lesz - mindezt eladja nekünk valami szuperpempőként, amit még a créme bruleé mellé is érdemes felszolgálni. Ügyes...

Nézzük csak az olvasóhülyítés következő gyöngyszemét: a kotyogóssal főtt szuper kávét: "Az a baj a kotyogóssal, hogy ázik benne a kávé, mert nem tud egyszerre átmenni rajta a víz - mondja Kis."  Mutass egy kávéfőzőt, amin egyből átmegy a víz és megeszem a kalapom! Persze az olvasó hívő lélek. Miért is ázik benne a kávé? Hát mert túltöltötted vízzel. A kotyogóban a felső vízszint még a kávé alatt van. Itt persze kiderül, hogy "Kis Zoltán barista világbajnok török kávé kategóriában" életében nem tudott jó olasz kávét főzni, és a kotyogó használati utasítását sem olvasta.

Másik díszpéldány: Avokádós szendvics. Az összetevőkben apró nyomdahiba illegeti magát. Ha viszont érdemben tanulmányozzuk, valami rettenet sül ki belőle: két zsemle osztozik 2 dl majonézen! Mi az ördögnek oda akármi más - az már önmagában is egy rettenet!

Susánszky késélezéses klasszikusa mintha ismerős lenne régebbi Indexes posztokból, azok minden hibájával együtt. Ügyes Schmittelés. Ivántól nem ezt vártam.

És végül a mai cimlap sztory az elengedhetetlen kutya/lakkozott körmű női lábfej fotóval: A piknik nem strandkaja. Helyettem megfogalmazta az első kommentelő, 314stike:"Hááát, amiket itt olvasgattam, azok ugyan nagyon finomak, de csak amolyan "magyaros úri" piknik menük". Elég gyengére sikeredett felsorolása régebbi receptjeiknek.

Viszont dícséret jár a Rántottás szendvicsért . Nem sikerült elrontani, sem "újragondolni" - igazi klasszikus.

phewww - kifúttam magambol a mérget egy időre :)